A kudarc erősebbé tesz

Hétköznapjainkat a rutin teszi ki. Ami hosszútávon úgy vélem, nem kifizetődő, hisz bármennyire is kényelmesnek tűnik, de nem sok kihívás, fejlődési lehetőség van benne. A rutincselekvésekre szükségünk van, de ne hagyjuk, hogy azok domináljanak. Arra buzdítalak, hogy vedd át minél többször az irányítást! Sokkal többen kudarckerülők, mint siker centrikusak. Vagyis sokkal többen torpannak meg egy kihívás láttán attól félve, hogy kudarcot vallanak, mint inkább az motiválná őket, hogy sikert érnek el, hogy tanulhatnak, fejlődhetnek általa.

A kudarc a siker ellenpólusa. Ahhoz, hogy mérhetővé tegyük a teljesítményünket, mindkettőre szükség van. Nem létezhetnek egymás nélkül és mi sem élhetünk nélkülük. Az egyik bölcsebbé tesz, a másik elégedettebbé. Életünk elengedhetetlen építőköveiről van szó, fogadjuk el és használjuk őket.

Azok az emberek, akik a változtathatatlan képességekben hisznek, mindig kiteszik magukat a kudarc általi megmérettetésnek. Egy esetleges sikertelenség állandó jelleggel meghatározhatja én-képüket. Tudati beállítódásuk megfosztja őket annak lehetőségétől, hogy kezelni tudják az őket érő kihívásokat. Mikor valaki tisztában van saját tökéletlenségével, nincs veszteni valója, mikor próbálkozik.

Ha tartunk a kockázattól és mindig a járt utat választjuk, akkor is kockáztatunk valamint. Méghozzá azt, hogy fejlődési lehetőségeinknek tárházát leredukáljuk. Azok a tulajdonságok, amelyekre a hibáink felismerésén és javításán keresztül teszünk szert, hozzájárulnak, hogy minél teljesebb életet éljünk és tudatosabb emberek legyünk.

A kudarc erősebbé tesz

Mikor hisszük, hogy alapvető képességeinket is fejleszteni tudjuk, a kudarcok fájnak ugyan, de nem határoznak meg bennünket. Legyenek a kudarcaink a tanítóink. Természetesen senki nem szereti a kudarc élményét. Rontja az optimizmusunk, amikor a terveink nem működnek, de tudunk belőle tanulni. Akkor léphetünk egy következő belső fejlődési szintre, ha a korlátainkon túl tudunk lépni. Mindenképpen fogunk hibázni, érdemes inkább tanulni belőle, és máshogy csinálni legközelebb. A kudarc valójában a visszajelzés egyik formája és amennyiben képességeink határai kitolhatóak, számtalan siker várhat még ránk a jövőben.

A kudarc lehúzó befolyását legyőzhetjük, csak nem rágódni kell a történteken, hanem más irányba fordulni és feltöltekezni. Az egyik legfelemelőbb, ha rendelkezünk egy olyan környezettel, amelyben optimista emberekkel vehetjük körbe magunkat. Ebből rengeteg bátorítást meríthetünk.

Ha folyton felemlegetjük, felidézzük a negatív behatásokat, akkor megszilárdítjuk a bevésődésüket, és a hatásukat is. Hosszútávon elérjük, hogy gyengítsenek minket. Egyre kevésbé vállalkozunk majd feladatokra, nem merünk változtatni, kilépni a megszokott környezetünkből, mert belénk rögzült, hogy úgysem sikerül majd. Ne adjunk kulcsot a kudarcnak az elménk ajtajához, mert zárkózottá teszi gondolkodásmódunkat.

Próbáljunk ki új dolgokat, szélesítsük a látókörünket, éljük meg másként a hétköznapjainkat! Tehát, ha legközelebb elszúrsz valamit, gondolkodj el rajta, hogyan szolgálhatna téged ez a felismerés! Vajon miben kellene fejlődnöd?