Dönts, s félj bátran!

Életünk folyamatos döntések sorozata, hogy megszülettünk is nemcsak a mi, de szüleink döntése volt. Időnként vannak ugyan csendesebb pillanatok, de az érzelmek hullámzásától elég nehéz elvonatkoztatni, márpedig azok határozzák meg döntéseinket.

A döntés alternatívák közötti választás, melynek felelősége a saját kezünkben van. Ha én nem vagyok önmagamért, ha én nem állok ki azért, amit legbelül tudok, hogyha nem képviselem a saját érdekeimet, ha a saját vágyaimat nem mondom el, akkor soha nem tudom meg, hogy ki a barátom és ki az ellenségem. Ez tán ijesztően hangzik, de mindannyian tökéletesen egyedül vagyunk.

Életünk során egyetlen ember van, akinek tökéletesen ismerhetem, megismerhetem az élményeit és az saját magam. Ha megszületik a felismerés, hogy én vagyok magam számára az egyetlen az egész életemben, akit kívülről- belülről ismerhetek, akkor a feladatom, hogy magamat komolyan vegyem. Senki nem tudhatja, mikor fáj a fogam, az valójában nekem milyen érzésekkel, fájdalmakkal is jár.

Nagy bátorságot és fegyelmezettséget igényel viszont, hogy az ember megmutassa, amit csak ő tud. Ha ezt meglépjük, akkor ösztönösen tudatosan sokáig lehet csak cselekszünk és mire feleszmélünk és körül tekintünk, környezetünk lehet totálisan megváltozott. Irtózatos bátorság kell ahhoz tehát, hogy az ember magát választva megmutassa, hogy mi van belül.

Általában azt mutatjuk ugyanis másoknak, amit mi gondolunk, hogy mások látni akarnak. A döntésed viszont megegyezik az életeddel. Minden döntésedben ott van a lehetőség arra, hogy megváltoztass bármit az életben! Csak rajtad múlik, hogy sikerül-e. Te irányítod a sorsodat. Olyan nincs, hogy nem megy, csak az, hogy problémák adódtak. Tegyél az álmaidért. Ne próbáld meg, mert akkor elfogadod, hogy nem sikerülhet. Tedd, vagy ne tedd! De ne próbáld! Ne fogd, másokra azt ahol tartasz, mert a döntés a tiéd volt! Te döntötted el, hogy hiszel azoknak, akik azt mondták nem érsz annyit. És te voltál az, aki eldöntötte, hogy éppen ezért nem is tesz érte. Te voltál az, aki elfogadta, hogy ez így jó, ahogy van. Lehet, hogy jó de az is biztos, hogy nem eléggé.

Dönts, s félj bátran!

Ne féljünk tehát dönteni, mert a céljainkhoz vezetnek.

Így vagy úgy de el kell döntened, hogy merre mész tovább. Lebegjenek előtted a céljaid! Talán azt hiszed, hogy amit most érzel félelmet egy döntés előtt az rossz! Tudod mit? Nem rossz! A félelem jó dolog. Hiszen az jelzi, hogy tudatában vagy annak, hogy változás jön. Ne menekülj el a döntésedtől, azért mert félelmet érzel annak következményétől. Ha már eldöntötted, hogy változtatni akarsz, akkor azzal természetesen együtt jár a félelem is. Minden, ami ismeretlen az félelmetes. És te azért nem tudsz most dönteni, mert félsz is, de ugyanakkor kíváncsi is vagy. Elárulom neked, hogy ha úgy döntesz, nem vágsz, bele akkor a kíváncsiságod ugyanúgy megmarad és csak a félelem tűnik el egy darabig. Egy darabig, mert egy napon a kíváncsiságodtól vezérelve újra elgondolkozol, rajta és újra félni fogsz. A félelem jó dolog. Ne félj tőle. Hiszen tudod? A bátor döntések visznek, téged oda ahol lenned kell!

Ne féljünk tehát kilépni az eddigi komfortzónánkból. Az önbizalmunkat erősítsük. Minden egyes sikerélményünket használjuk téglaként, és erősítsük meg önmagunkat.