Blog
Én mindenkiben csalódtam
A csalódás az egyik legintenzívebb és legösszetettebb érzelem, amellyel szinte mindannyian találkozunk életünk során. Egy barátság vagy szerelem megszakadása, egy elmaradt siker, egy beteljesületlen álom – ezek mind olyan helyzetek, amelyek csalódást okozhatnak. Bár a csalódás látszólag egy „egyszerű” negatív érzés, pszichológiai szempontból ennél jóval többről van szó. Az, hogy hogyan dolgozzuk fel ezeket a tapasztalatokat, alapvetően meghatározhatja énképünket, kapcsolataink minőségét és jövőbeli döntéseinket.
A csalódás természete
A csalódás akkor jelenik meg, amikor a valóság nem felel meg az elvárásainknak. Ez lehet egy másik emberrel szemben támasztott remény, egy élethelyzet idealizált képe, vagy akár saját magunkkal kapcsolatos elvárás. Az elvárás és a realitás közötti szakadék az, ami ezt a fájdalmas érzést kiváltja.
A pszichológiai kutatások szerint a csalódás valójában a veszteség egy formája. A remény, a hit, a jövőkép elvesztése. Az agy ezt a veszteséget hasonló módon dolgozza fel, mint a gyászt. Először tagadjuk a történteket, dühöt érzünk, alkudozunk (“mi lett volna, ha…”), majd a szomorúság következik, végül – ideális esetben – a belenyugvás, elfogadás. A csalódás tehát egyfajta gyászfolyamat, amit nem szabad alábecsülnünk.
Az önértékelés és a csalódás kapcsolata
Sokan úgy gondolják, hogy ha valaki gyakran csalódik, az a gyengeség jele. Valójában azonban a csalódás mélysége szorosan összefügg az önértékeléssel. Minél jobban azonosítjuk magunkat egy adott kimenettel – például egy sikeres karrierrel vagy egy boldog párkapcsolattal – annál nagyobb érzelmi befektetést teszünk, és annál fájdalmasabb lesz az, ha ez nem valósul meg.
A túlzott elvárások gyakran vezetnek ismétlődő csalódásokhoz. Ez lehet belső (magunkkal szembeni) vagy külső (más emberekkel vagy helyzetekkel szembeni) elvárás. A perfekcionizmus és az irreális idealizálás a csalódás melegágya. Ha például valaki úgy gondolja, hogy „csak akkor vagyok értékes, ha mindig tökéletesen teljesítek”, akkor egy kisebb kudarc is összeomláshoz vezethet.
Megküzdési stratégiák
A csalódások elkerülhetetlenek, de nem mindegy, hogyan dolgozzuk fel azokat. A pszichológiában többféle megküzdési stratégia létezik:
Érzelemközpontú megküzdés – ide tartozik a fájdalom átélése, a sírás, a naplóírás, vagy egy baráttal való beszélgetés. Segít „kiadni” magunkból a negatív érzéseket.
Problémaközpontú megküzdés – célja az események újraértékelése és a tanulságok levonása. Segít felismerni, hogy mit tanulhatunk a helyzetből, és mit tudunk másként csinálni legközelebb.
Kognitív átkeretezés – az esemény új szemszögből való megközelítése. Például: „bár most fáj, de talán ez az út vezet el valami jobbhoz.”
Önreflexió – annak vizsgálata, hogy miért támasztottunk olyan elvárásokat, amelyek csalódáshoz vezettek. Ez segíthet hosszú távon tudatosabbá válni.
A csalódás feldolgozása során fontos a türelem. Ezek az élmények gyakran mélyen gyökereznek bennünk, idő kell a feldolgozásukhoz. Jó hír viszont, hogy a legnagyobb fejlődés gyakran a legmélyebb fájdalmakon keresztül történik.
Kineziológiai oldás – a tudattalan emlékek feloldása
A pszichológiai megközelítések mellett egyre többen keresik az alternatív módszereket is a csalódásból eredő blokkok oldására. A kineziológia az egyik ilyen módszer, ami azon a nyomvonalon indul el, hogy a feldolgozatlan csalódások lenyomatot hagynak a testben. Ezek a lenyomatok energetikai blokkokként jelenhetnek meg, és hosszú távon akár testi tünetekhez is vezethetnek.
Az oldás során az izomtesztelés segítségével feltérképezzük, hogy hol találhatók ezek az elakadások, majd különböző korrekciós technikák segítségével segítjük a kliens testét és tudatát a feszültség elengedésében. A módszer egyik erőssége, hogy nem feltétlenül szükséges a tudatos emlékezés az eredeti csalódásra – a test „emlékszik” helyettünk.
Sokan számolnak be arról, hogy egy-egy oldás után mintha „leesett volna egy teher a vállukról”, könnyebbé válik a légzésük, változik a gondolkodásuk, vagy javul a kapcsolatuk önmagukkal és másokkal. A One Brain® kineziológia út tehát nem csupán a múlt feldolgozását segíti, hanem egy újfajta belső egyensúly kialakítását is lehetővé teszi.








Szólj hozzá te is a cikkhez!