Esettanulmány 1. - Nem jön a baba

Régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy az általános és átfogó témákon túlmenőleg a gyakorlatra és konkrét egyedi élethelyzetekre lefordítva is bemutassam nektek a kineziológia működését, lehetőségeit, eredményeit. Számtalan, a praxisomban előforduló érdekes eset közül ma egy olyan témát hoztam, ami túlzás nélkül mondhatom, mindegyikünket érint, ha máshogy nem, családi, rokoni kapcsolataink révén.

Vágyakozni évekig

Kliensem, Klári, egy kedves, harmonikus kapcsolatban lévő, egzisztenciálisan kiegyensúlyozott hátterű fiatal hölgy volt, akinek erejét meghaladó, érzelmileg kimerítő kihívással kellett szembenéznie: a gyermekvállalás nehézségeivel.

Miután hosszú éveken át küzdöttek azzal, hogy nem, és nem akar összejönni a vágyva várt terhesség, és a lehetséges fizikai/szervi problémák kizárásra kerültek mindkét fél részéről, felmerült, hogy az okok és a megoldások mélyebb rétegekben keresendők, mint amit az orvostudomány detektálni képes diagnosztikai eszközeivel.

Mit mutatott az izomteszt?

Rövid ismerkedés és kérdezést követően az izomtesztelés egy 15 éves kori mintázatot hozott felszínre. Klári ekkoriban lázadó kamasz-korszakát élte, és a kezelés során világossá vált számomra, hogy valami mélyen gyökerező traumát hordoz a lelkében.

A legfontosabb kijelentése az volt, hogy tiniként soha nem lehetett igaza.

Mindig az anyja, nevelőapja szempontjai voltak érvényesek. Az érzelmi elutasítás és a büntetések olyan terhet róttak rá, amiket a fiatal lány nem tudott kiengedni magából. Nem kapott segítséget és támogatást sem a családjától, sem a környezetétől.

Esettanulmány 1. – Nem jön a baba

Cipelni a múltat

Az idő múlásával az érzések – hogy nem becsülik meg, nem fontosak az érzései és senkinek sem fontos, hogy ő mit szeretne – mélyen beépültek a személyiségébe.

Felnőttként sem tudott senkinek beszámolni problémáiról, és úgy érezte, senkiben sem bízhat. Az alacsony önértékelés, a bizalomhiány és az elszigeteltség alapállásává váltak, s mindezek a negatív érzések még intenzívebben bukkantak fel, amikor elkezdett próbálkozni a gyermekvállalással, ami önmagában is egy stresszel teli időszak. Klári számára ezek a nehéz, szunnyadozó gyermekkori érzések – a csalódottság, a harag és a düh – igen aktívvá váltak. Azt érezte mélyen legbelül, hogy nem képes elérni a vágyott gyermeket, és szinte elárasztotta a reménytelenség, hogy valaha is anya lehet.

A kezelés súlypontjai

Kineziológiai támogatással Klárinak sikerült felszínre hoznia azokat az érzéseket és emlékeket, amelyeket hosszú ideig elnyomott.

Fontos volt megértenie, hogy az anyja és a nevelőapja hibáiért nem ő a felelős, és érdemes megbocsátania nekik.

Mindezeken túl az önértékelés és az önbizalom erősítése is kulcsfontosságú volt. Klárinak szüksége volt arra, hogy újra megtanulja: képes döntéseket hozni és irányítani az életét. A kineziológiai találkozó során pozitív megerősítéseket és önelfogadást segítő technikákat kapott, és sikerült kifejlesztenünk benne azt a képességet, hogy újra hinni tudjon saját képességeiben.

Konklúzió

Klári története újra rámutat arra, hogy a múltbéli traumák és érzelmi sérülések hosszú távon is hatással lehetnek az életünkre, beleértve a gyermekvállalást. A megfelelő támogatás és kineziológiai oldás segíthet abban, hogy az ilyen jellegű kihívásokat leküzdjük, és újra megtaláljuk a boldogságot és az örömet az életünkben.