Esettanulmány 3. - Kilátástalanságból a saját vágyakig

Ági kétségbeesetten, könnyes szemekkel ült velem szemben. Megtudtam, hogy 48 éves, férjezett, és 2 felnőtt gyermek édesanyja. Jó szakmája van és induló vállalkozása. Nemrég megszabadultak a hitellel terhelt családi házuktól is és új helyre költöztek. A beérkezettség érzése helyett mégis úgy érzi, egyik gond a másikat éri: az új házban nem várt felújítási igények bukkantak fel, lelkileg instabillá vált, sokat hízott. Feszült, erőtlen, stresszes, és nem tudja a vágyott céljain tartani a fókuszt.

Vágyak és érzések között csapódva

Amikor arról kérdeztem, mi az, amit szeretne, úgy fogalmazott: elfogadni a jelenlegi helyzetét és alkalmazkodni hozzá a stressz, a bosszúság, a kifosztottság, az ellenségeskedés és a közömbösség egymást kiszámíthatatlanul váltó érzései nélkül. Újra lelkesedni tudni, ráhangolódni a célokra, kiteljesedni bennük és gyönyörködni az elért eredményekben.

23 évesen történt valami

Az izomteszt mindig megbízhatóan jelez – Ágit arról kérdeztem, mi jut eszébe életének erről a szakaszáról? Elmesélte, hogy az esküvője idején az első gyermekével volt várandós és rosszullétek gyötörték. A házassággal a családnak akartak megfelelni, mert szégyennek tartották volna, ha házasságon kívül jön a baba. Az esküvőt – bár nem volt ellenére – mégis kényszerként élte meg, és emiatt a külső nyomás miatt nem tudott a születendő gyermekére szeretettel ráhangolódni.

Harag és harc

Várandósan erőre vágyott volna, ehelyett a düh és a szembenállás sémája aktiválódott. Ez teljes mértékben lekapcsolta az önbizalmát és azt, hogy gyengéd legyen önmagához – vagyis hajlandó legyen megmutatni azt az erőt, ami benne volt, ugyanakkor előtérbe helyezni saját jóllétét, nem pedig magát háttérbe szorítva belemenni egy fárasztó és zajos 300 fős esküvőbe. Mivel nem a vágyai szerint döntött, a stressz, a veszteség miatti félelem és a rémültség felerősödtek benne, teljesen felborítva az egység- és kiteljesedettség érzést, amire valójában vágyott volna. Az egész történet átment az elkülönülés rossz érzéseibe és fizikai rosszullétekbe.

A mintázat

Azonosítottuk hát a mintát: amikor Ági végre arra hangolódna, amit valóban szeretne, érkezik a külvilágtól egy olyan stressz, ami miatt nincs energiája a saját vágyaihoz. Megáll, megreked, lefagy és úgy érzi, képtelen bármit is tenni.

A tanulság

Áginak meg kellett tanulnia megengedni magának, hogy végre azt az életet élje, amire valóban vágyik, nem engedni a mégoly hatalmas külső nyomásnak, gyengédnek lenni saját magához, előtérbe helyezni a saját vágyait és ennek megfelelően bátran kapcsolódni, cselekedni. Nemet mondani arra, hogy mások elvárásai szerint élje az életét.