Lépj kapcsolatba gyermeki éneddel!

Előző blogbejegyzésemben azt ígértem, mutatok pár gyakorlatot, melyek segítségével kapcsolatba léphetsz belső gyermekeddel. Eleinte nagyon furcsa és szokatlan érzés lesz mindegyik, mert alaposan elszoktunk arról, hogy figyelemmel és gondoskodással forduljunk saját magunkhoz.

Post-it!

Ez egy vizuális gyakorlat, ami belső gyermeked normális szükségleteit tudatosítja benned. Ha küzdelmes a jelened, miközben azt gondolod, problémamentes gyermekkorod volt, csak szerezz be néhány POST-IT cetlit és zárd magadra az ajtót egy órára!

Írd fel a cetlikre egyesével, mire van szüksége egy gyermeknek az egészséges felnövéshez!
Ragaszd fel őket a falra!
Vedd le azokat a szükségleteket, amelyek kiskorodban nem, vagy csak részben elégültek ki!
Gondold végig, és fogalmazd mondatba azt, hogy milyen hatással volt / van ez a működésedre! Például: “Nem csoda, hogy nehezen kapcsolódom másokkal, hisz nagyon sokszor éreztem szégyent a családban”.
Fogalmazd meg és mondd ki, hogy a sérülékeny gyermeki éned szükségleteinek mostani kielégítése hogyan segíthet enyhíteni a hiányt?
Ez a módszer nagyon jól rávezet arra, hogyan szeretted volna, ha kisgyermekként beszélnek hozzád, törődnek, viselkednek veled.

Vigasztald meg őt!

Ennek a módszernek a segítségével a kellemetlen és terhelt emlékeket átírhatod úgy, hogy megfeleljen belső gyermeked igényeinek. Ha már előtted áll feketén-fehéren, hogy milyen szükségletekben szenvedtél hiányt, most azt is megértheted, hogyan érzékelted annakidején a történeteket.

Válaszd ki egy szorongató gyerekkori élményedet!
Idézd fel részletesen, és realizáld az akkori szükségleteidet!
Fogalmazd meg, mit mondanál most annak a szégyent / fájdalmat / bűntudatot / szomorúságot / dühöt / reményvesztettséget átélő kisgyermeknek!
Mondd ki hangosan is az empátiát, megnyugtatást, védelmet sugalló mondatokat!
Képzeld el, hogy odamész egykori önmagadhoz és megkérdezed, mire lenne szüksége!
Időről-időre térj vissza erre a módszerre és vedd sorra a negatív élményeidet, sérüléseidet!

Levél a felnőttnek

Vegyél elő 2 papírlapot és 2 borítékot!
Címezd meg a borítékot annak, aki megbántott, vagy aki mellett félelmet, tehetetlenséget, dühöt, vagy szeretetlenséget éreztél annakidején!
Nem szabad, hogy kontrolláld magad, ez most a nyers érzelmek felszabadításának a helye. Szépítés és racionalizálás nélkül vesd papírra a gondolataidat! Ereszd szabadon belső gyermekedet, engedd, hadd mondja végre ki azt, ami a szívét nyomja!
Rakd a levelet borítékba, de nem kell elküldened a címzettnek. El is dobhatod, vagy el is égetheted!

Levél önmagadnak

A második levél belső gyermekedhez fog szólni. Itt már figyelned kell arra, hogy egy sérülékeny kisgyerekkel beszélsz. Legyél nagyon kedves és tapintatos vele. Tudd azt, hogy a szavaid termékeny talajra hullanak, tudatosan, vagy tudat alatt hatni fognak gondolkodására, viselkedésére, egész hátralévő életére. Ez a módszernek az a szakasza, amikor újra életet adsz belső gyermekednek, biztosítva számára a szeretetet, megerősítést és támogatást, amelyet korábban nem kapott meg.

Ismerd el a gyermek szenvedését és fájdalmát, összes nehéz érzését!
Tisztázd és nevezd meg a negatív érzések eredetét és okát!
Mondd meg neki, hogy nem az ő hibája, hogy bizonyos szükségletei gyermekként nem elégültek ki!
Biztosítsd arról, hogy mostantól a dolgok másképp lesznek!
Hangsúlyozd, hogy azért vagy itt, hogy megvédd, szeresd, segítsd fejlődését és gyógyulását!

Tükör előtt

Ebben a gyakorlatban ülhetsz vagy állhatsz a tükör előtt. Először furcsa vagy akár kellemetlen érzés is lehet ilyen kendőzetlenül találkozni önmagaddal, de ahogy belelendülsz, egyre aktívabb, felszabadultabb és magabiztosabb leszel.

Idézd fel egy gyerekkori keserű emlékedet, amikor egyedül kellett megküzdened egy nehéz helyzettel!
Vigasztald meg a tükörképedet!
Mondj olyan szavakat és mondatokat, amiket olyan emberektől szeretnél hallani, akiket szeretsz!
Mondj olyan szavakat és mondatokat, amiket gyerekként szerettél volna hallani!
Mondd el azt, amit belső gyermekednek hallania kell, hogy megnyugodjon és erősnek, vidámnak, gondtalannak és felszabadultnak érezze magát!

Művészeten és játékon át

Emlékszel még, mitől csillant fel a szemed és dobbant meg a szíved gyerekkorodban? Mi hozott ihletet, izgalmat és elengedést? Keress egy olyan tevékenységet, amely ezt a régi érzést idézi fel! Rajzolj, táncolj, ugrálj, mozogj, fess, hallgass zenét! Belső gyermeked kreativitása és kíváncsisága növekedni fog, ahogy a mozgás, a rezgések és a képek ismerős nyelvén beszélsz hozzá. Emlékszel még, mit szerettél gyermekként csinálni? Írj egy listát azokról a műsorokról, filmekről, könyvekről és tevékenységekről, amelyek izgalomba hoztak! Menj el a vidámparkba, zenélj lábasokon, bukfencezz, építsd bunkert párnából, fújj szappanbuborékot, igyál habos kakaót, érezd jól magad!