Mosolyogj akkor is, ha belül fáj! (?) – pár szó a toxikus pozitivitásról

Mosolyogj akkor is, ha belül fáj – ez a toxikus pozitivitás egyik legárulkodóbb jele. Manapság igen gyakran találkozunk a „pozitív gondolkodás” szlogennel. Motivációs idézetek árasztják el a közösségi médiát, és szinte elvárássá vált, hogy mindig mosolyogjunk, mindig hálásak legyünk, és „csak a jóra” koncentráljunk. De mi történik akkor, amikor ez az öröm-kultusz és kötelező boldogság elnyomja a valódi érzéseinket?

Miért toxikus a toxikus pozitivitás?

A toxikus pozitivitás azt az attitűdöt jelenti, amikor a pozitív gondolkodást kényszerként vagy elvárásként alkalmazzuk, miközben elutasítjuk, elnyomjuk vagy érvénytelenítjük a saját, vagy a másik ember negatív érzéseit. Ilyen mondatokkal találkozhatunk:

„Ne légy már ilyen negatív!”
„Minden okkal történik.”
„Csak gondolkodj pozitívan, és minden rendbe jön.”
“Napról-napra egyre jobban vagyok.”

Bár ezek a mondatok jó szándékkal hangzanak el, gyakran pont azt az érzelmi teret tagadják meg, amire a másiknak (vagy magunknak) éppen szüksége lenne: a meghallgatást, az együttérzést és a megértést.

A test nem hazudik

A kineziológia arra tanít, hogy a test minden érzelmi lenyomatot eltárol. Ha valaki folyamatosan elnyomja a szomorúságot, a haragot vagy a félelmet, a dühöt vagy más, negatív érzelmeket – mert „nem illik panaszkodni”, vagy mert „boldognak kell lenni” – akkor ezek az elfojtott érzések fizikai szinten is megjelenhetnek. A test üzeneteket küld: izomfeszültség, alvászavar, gyomorproblémák, visszatérő fejfájás vagy akár krónikus megbetegedések formájában.
A kineziológiai izomtesztelés segítségével a testünk jelzi, ha valami nincs rendben, még akkor is, ha ennek az ellenkezőjét szeretnénk érezni. A kineziológus ilyenkor képes feltárni, milyen érzelmi blokkok állnak a tünetek mögött – és gyakran ezek mögött ott húzódik a kényszeres pozitivitás is.

Mosolyogj akkor is, ha belül fáj! (?) – pár szó a toxikus pozitivitásról

Pozitív gondolkodás vagy elkerülés?

Fontos különbséget tenni az egészséges optimizmus és a toxikus pozitivitás között. Az előbbi elfogadja az érzelmek hullámzását: megengedi a fájdalmat, a csalódást, a dühöt – de nem ragad le bennük. Ezzel szemben a toxikus pozitivitás a „negatív” érzéseket szégyellnivalónak, divatjamúltnak és “meghaladandónak” bélyegzi, s ezáltal megpróbálja azokat kikerülni, figyelmen kívül hagyni, átlépni.
A One Brain® kineziológia egyik fő célja éppen az, hogy segítsen újrakapcsolódnunk az elfojtott érzéseinkhez, és felismerni, hogy ezek nem akadályoznak bennünket, hanem kulcsot adnak a gyógyuláshoz. A fájdalom, a veszteség és a düh nem „negatív” érzések – ezek is az emberi létezés részei, és ha teret adunk nekik, képesek leszünk valóban továbblépni.

Mit tehetünk ellene?

Engedd meg magadnak az érzéseidet! Nem kell mindig jól lenni. Az érzelmek átélése nem gyengeség, hanem bátorság.
Ne nyomd el más érzéseit! Ha valaki megosztja veled a fájdalmát, ne próbáld meg azonnal „kijavítani”, érvényteleníteni vagy relativizálni. Elég annyit mondani: „Ez tényleg nehéz lehet most neked – tudok segíteni valamiben?”
Figyelj a testedre! Ha feszültséget, kimerültséget vagy ismétlődő fizikai tüneteket tapasztalsz, lehet, hogy elnyomott érzelmek dolgoznak a háttérben.
Kérj segítséget! Egy One Brain® kineziológiai oldás vagy más segítő módszer segíthet a blokkok feloldásában és az érzelmek feldolgozásában.

Lehet rossz a kedved

A pozitív gondolkodás önmagában nem rossz, sőt, sokszor segíthet túllendülni a nehézségeken. A probléma ott kezdődik, amikor kizárólagossá válik, és elnyomja azt, ami éppen bennünk van. A testünk és a lelkünk is akkor működik harmonikusan, ha minden érzésünk – a félelmeink, fájdalmaink, örömeink és reményeink – megélhető és kifejezhető. A valódi gyógyulás nem a „mindig mosolygok” állapotában rejlik, hanem abban, ha önazonosan és őszintén tudunk jelen lenni az életünkben – a nehézségek közepette is.