Ne félj az elutasítástól – Becsüld magad!

Ne hagyjuk, hogy negatív gondolataink önbeteljesítő jóslatként befolyásolják viselkedésünket. Ha úgy gondolunk egy helyzetre, hogy „ez életem egyetlen esélye”, sokkal több nyomást helyezünk magunkra, mintha figyelembe vennénk más opciókat is.

A társadalmi környezetünk változásai okozhatnak hosszantartó bizonytalanság érzést, ezeknek a „társadalmi stresszeknek” a folyamatos jelenléte sok emberben létrehozza a generalizált szorongást. A generalizált szorongás meglehetősen gyakori jelenség, aki ettől szenved, az szinte mindenért aggódik. Aki szorong, az állandó nyugtalanságot él át, tele van irracionális félelemmel.

Az stresszes, alacsony önbecsüléssel rendelkező emberek hajlamosak egy specifikus figyelmi torzításra: a számukra kedvezőtlen információkat, egyszerűen nem veszik figyelembe, vagy felnagyítják sikereiket. Környezetükben nem az elfogadásként, hanem az elutasításként értelmezhető jelzésekre figyelnek. Csak az elutasításra utaló jeleket veszik észre, majd legtöbbször leragadnak ennél a negatív élményüknél és az észlelt vagy vélt elutasítás miatt aggódni, rágódni kezdenek. A szorongásos embernek hiába mondjuk, hogy csak azt védje meg, amit valóban megtámadnak, ő folyamatosan azt érzi, hogy harcolnia vagy menekülnie kell.

Freud szerint az a gyermek, aki verést kapott, ha csecsemőként tejért sírt, ha kétévesen belepiszkított a nadrágjába, vagy óvodásként megmutatta a nemi szervét, könnyen azt tanulhatta meg, hogy az ösztöntörekvései veszélyesek, és ezért minden ösztön megnyilvánulása esetében szorongást él át. A széltől is óvott gyermekeknél pedig azért magas a szorongásszint, mert nem alakult ki semmilyen gyakorlatuk a szorongás átélésében, és így a szorongás kezelését sem tanulhatták meg. A szorongás igen gyakran társul depresszióval. Mind a munkahelyünkön, mind a magánéletünkben nehéz megtalálnunk azt az utat, amelyen járva megfelelünk a társadalmi elvárásoknak, de nem veszítjük el a saját énünket sem.

Csökkentheti a szorongást, ha alternatív lehetőségeinknek tudatában vagyunk. Mivel érzelmi valóságunkat mi magunk teremtjük, ezért nagy hatással lehetsz Te Magad is saját hangulatodra és önértékelésedre. Kudarcaink oka gyakran a kellő önismeret, az önbizalom hiánya.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy megőrizzük a lelki egészségünket? Törekedjünk arra, hogy önmagunkból a lehetséges legjobbat hozzuk ki. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy megismerjük önmagunkat, kellő önbizalom mennyiséggel rendelkezünk. Önmagunkra figyeljünk, önmagunk valóságára, ne pedig arra, hogy mások milyennek akarnak látni bennünket. Járjunk a földön, számoljunk a reális lehetőségeinkkel, használjuk a józan eszünket, és közben próbáljuk meg kihozni magunkból és a lehetőségeinkből azt, ami számunkra a legjobb.

Ne félj az elutasítástól – Becsüld magad!

Az önbecsülés felelősségteljessé tesz, valamint a céloknak megfelelő cselekvésre inspirál. Persze önbizalma csak annak lehet, aki elfogadja önmagát. Az önbizalom elégedettséget biztosít, de mindenekelőtt azt az érzést kelti, hogy képesek vagyunk megfelelni, és eleget tenni a kihívásoknak. Amíg a magában kételkedő egyén agonizál, addig a magabiztos cselekszik, elhiszi, hogy képes irányítani és befolyása alatt tartani a történéseket.

Valójában az önbizalom fontosabb tulajdonság a magabiztosságnál.Ez ad az embereknek a legkritikusabb pillanatokban is erőt a túléléshez. Amíg a magabiztosság erős stressz hatására meginoghat, addig az önbizalom fenntartja a saját képességeinkben, ösztöneinkben és meggyőződésünkben való hitet.

A magas önbecsülés előnye a bátor hozzáállás a karrierépítésben, valamint az elkövetett hibák elemzése, a hibákból történő tanulás és a konklúzió utáni újabb lelkes tervezés. Az alacsony önbecsülésű embereknél ezzel ellentétben a csalódások utáni meghátrálás tapasztalható, a körülmények és más személyek okolása mellett. Másik „előnye”, hogy a versenyszellemet is fejleszti, mindenekelőtt saját magunkkal szemben, mely eddigi eredményeink, sikereink felülmúlására buzdít. Alacsony önbecsüléssel kényszernek érezzük a fejlődést és az elvárásokat, miközben folyamatos dicséretre, elismerésre vágyunk.

Ne utasítsd el saját magadat, csak azért, hogy elkerüld az elutasítást!

Ha hagyjuk, hogy az elutasítástól való félelmünk irányítsa döntéseinket, életmegváltoztató lehetőségektől is eleshetünk. Az önbecsülés folyamatos tanulással, gyakorlással fejleszthető, eredményeképpen cselekvőképessé, magabiztossá válhatsz a mindennapokban.