Önmagad értékelése (kineziológiai esettanulmány)

Amikor először találkoztam Évával (38 éves), irodai alkalmazottként dolgozott egy nagyvállalatnál, egyedülálló, gyermektelen nő. Jó ideje nincs normálisnak mondható párkapcsolata, szinte soha nem is volt. Éva férfiakkal való ismerkedése során olyan férfiakkal találkozik, akik egy bizonyos pont után vagy akár már az első találkozás alkalmával nem tetszenek neki. A férfi tudtára is adja, hogy nem szeretne további találkozót. Ennek ellenére a férfi mégis “kierőszakol” belőle egy újabb és újabb találkozót. Képtelen erre nemet mondani. Úgy érzi nincs más választása találkoznia kell a férfival, mert ha nem akkor megbántja őt és azt nem lehet.

Itt bekapcsol az a gondolat is, hogy mindenképp szüksége van már egy férfira, hiszen eljárt felette az idő, ha sokat válogat teljesen egyedül marad.

A kineziológia módszerével utána mentünk a múltban található okoknak és azt találtuk, hogy a szülei kapcsolata soha nem volt jó, de ennek ellenére a mai napig együtt vannak. Ennek oka, hogy egyikőjük sem mer kilépni a kapcsolatból. Édesapja megfenyegette édesanyját, ha el meri hagyni bántani fogja. Édesanyja inkább szeretői viszonyba menekült, amiből szintén nem tud kilépni, mivel az a férfi is félelemben tartja, ha elhagyja baja lesz. ( Itt is megjelenik a nincs választás érzése női ágon.)

Mint látható Éva esetében a párkapcsolati minta, amit otthonról hozott az agresszión, félelmen alapul.

Megjelenik az önbizalomhiány, az értékesség kérdése, valamint a figyelnek rám. A figyelmet, fontosság, értékesség érzését félelemmel, agresszióval tudja csak a férfi kivívni. Gyerekként, de még most felnőttként is édesapja mindig Évát vonta/vonja felelősségre, ha az édesanyja nem volt otthon és esély van rá, hogy a szeretőjénél van. Amiatt is ő a hibás, amit édesanyja tesz.

Önmagad értékelése (kineziológiai esettanulmány)

Egy konkrét gyermekkori élményt oldottunk az édesapjával, melynek az volt a meghatározó érzelmi megélése, hogy a férfinak “én nem vagyok elég jó”, de ennek ellenére mindig megbocsát és szeret.

A család női tagjai mindig a férfiakktól függtek, soha nem érezték magukat elégnek.

A szülőktől hozott párkapcsolati mintában sérült az önbizalom, a nőiesség, a biztonság és a fontosság, értékesség érzése. Arra is fény derült és azt is oldottuk, hogy attól érzi magát értékesnek és fontosnak, hogy a férfi, akit ő elküld, annak ellenére, hogy megbántotta mégis visszajön és vele akar lenni, tehát bebizonyította, hogy szereti.

Közös munkánk során először rendbe raktuk a múltbéli negatív élményeket, melyek az önértékelési blokkokat alakították ki, majd rendeztük a párkapcsolati mintákat.

Elindultunk első lépésként az önismeret útján, hogy ki is ő valójában, mik a saját értékei, mik az erősségei. Ma ott tartunk, hogy egy boldog párkapcsolatban él, ahol van választása, megbecsülik és tudja, hogy őszintén szeretik és hogy ő maga is szerethető.