Sorsfordító évek és új hivatás - ismerjétek meg Adél történetét!

Adél egy hivatásos fegyveres testület szigorú és szabályozott világából érkezve egy váratlan és ijesztő orvosi diagnózis hatására kezdett el mélyebben önismerettel, érzelmi stressz oldással és a kineziológiai gondolkodásmóddal ismerkedni. Ma már a megszerzett tudásra új hivatásként tekint, a kineziológia One Brain® ágának VII. moduljára készül, miközben sok minden helyére került benne és körülötte, és ma már szívvel-lélekkel halad tudatosan kijelölt céljai felé. Erről a sorsfordító történetről olvashattok.

Kezdjük a kötelező kérdéssel: miért pont a kineziológia?

2 éves volt a kislányom, amikor sclerosis-multiplex gyanúval orvoshoz kerültem, kórházban vizsgáltak hetekig, hosszadalmas és fájdalmas tortúráknak vetettek alá, ami az egész családot nagyon megviselte. Furcsa, de amellett, hogy gyakorlatilag minden előzmény nélkül jóformán összeomlott a világunk, teljes bizonyossággal éreztem, hogy mindez azért történik, mert változásra van szükségem az életemben.

Éreztem, hogy valami nagyon nem jól megy, érzelmileg megterheltek a munkahelyi változások, hogy amit korábban szívügyemnek tekintettem, az szinte felismerhetetlenül megváltozott. A számomra fontos egyenruhát civil státusz váltotta fel, s bár a szakmámat, a szabályokat, a kereteket továbbra is magaménak éreztem és a hivatástudat is ott munkált bennem, egyre feszítőbb lett a felismerés, hogy ez már nem az, amiért valamikor idejöttem. A sclerosis egyébként egy idegrendszeri eredetű megbetegedés és valóban, visszatekintve érzelmileg voltam leginkább elveszve. Az egész helyzettől ugyanakkor erőt is kaptam. Nem roppantam össze, bár alig bírtam járni, és a lehetséges kimenetelek között a tolókocsi is felrémlett. Nem adhattam fel, márcsak a kislányom miatt se.

Ez biztosan nagy nyomást jelentett akkor – milyen irányba indított el?

Először elvégeztem néhány online szemináriumot, megfogalmaztam a céljaimat, gyakoroltam a pozitív gondolkodást, és egyre jobban körvonalazódott, hogy másfelé kell elindulnom, máshol tudok majd kiteljesedni.

A kórház után pszichológusra volt szükségem, aki az elme síkján, a feltárásban sokat segített. Meditálni kezdtem, és egy asztrológus véleményét is kikértem. Ő már pedzegette, hogy egy segítő hivatás lesz az enyém… na jó, de mégis mi lenne az? Mondjuk korábban is észrevettem már, hogy az emberek kíváncsiak a véleményemre és adnak is rá, és én is szívesen segítettem másoknak. De a kérdés nagyon nyomasztó volt: mi az irány? Melyik az ezernyi lehetőség közül?

Egyszer a hipnózist is kipróbáltam, és ott megvilágító erővel, szinte a semmiből, mégis egyértelműen és világosan megérkezett a megoldás: kineziológus leszek. Emlékszem, ezt egy építkezés kellős közepén jelentettem be a férjemnek, aki igencsak hitetlenkedve fogadta, és bár én magam is csak nagy vonalakban tudtam, hogy egy kineziológus mivel foglalkozik, biztos voltam benne, hogy ez az én utam.

Hogy vagy most?

Nemrég jártam egy specialistánál, aki határozottan kijelentette, hogy nincs sclerosisom. Meg vagyok győződve arról, hogy ez annak köszönhető, hogy érzelmileg rendeződtem.

Kiegyensúlyozottabb és türelmesebb lettem, és már teljesen másképp tudok kezelni dolgokat, embereket, helyzeteket. A munkahelyen naponta meglepődök, mi mindenen húzzák fel magukat a kollégák, és okoznak maguknak rossz érzéseket. Nemrég még én is ezt csináltam – most már hátra tudok lépni, és higgadtan a megoldásra koncentrálni. A családi életünk, a környezetünkkel való kapcsolat is megváltozott – már nem reagálok idegesen, nem bántok meg másokat, és gyorsabban, fájdalommentesen oldódnak meg a nehéz helyzetek is.

A munkám maradt a régi, csak a viszonyulásom változott – nem ezen az életterületen akarom elsősorban elérni a céljaimat. Inkább eszközként tekintek rá, anyagi feltételként – de már máshol van a fókusz. Ennek tudatosításában is a One Brain® tanfolyamokon tanult technikák, oldások, felismerések segítettek.

Az országban nagyon sokan oktatják a kineziológia különféle ágait – hogy jött a képbe Zsuzsa?

Amikor még információgyűjtésben voltam, ráírtam kineziológusokra, és megkérdeztem, ők kit ajánlanának. A válaszok között ott volt Zsuzsa, és az érzelmi stresszoldás tematikája. Éreztem, hogy ez az én témám és az első adandó alkalommal becsatlakoztam hozzá. Azóta is azt vallom, hogy a lehető legjobb döntést sikerült meghoznom. Jó helyen vagyok, nincsenek kétségeim, fantasztikus emberekkel ismerkedtem meg a tanfolyamok alatt és ez nagyon nagy erőt és magabiztosságot ad nekem.

Sorsfordító évek és új hivatás – ismerjétek meg Adél történetét!

Hol tartasz a tanulmányaidban most, és mik a terveid?

Eddig a VI-os szintet végeztem el, és a XI-ig meg sem állok. Minden eszközre és korrekcióra szükségem van. Szeretnék segíteni a hozzám forduló felnőtteknek és a gyerekekkel való foglalkozás is nagyon izgalmas számomra. A kislányom folyamatosan inspirál, és mivel látom a környezetünkben, hogy sok gyerek küzd az óvodai, iskolai elvárásokkal, szeretném őket is segíteni a kineziológia módszertannal.

Mondanál egy hétköznapi, gyakorlati példát, amiben neked személy szerint a One Brain® sokat segített?

A komfortzónámból való kilépés korábban sok problémát okozott. Vidéken élek, és már egy sima budapesti felutazás kihívást jelentett: a tömegközlekedés, a zaj, a forgalom, a kéretlen beszólogatások. Emlékszem, az első reggeli tanfolyami nyitókörben is megemlítettem, hogy nekem már az nagy dolog, hogy idáig eljutottam, hogy itt vagyok. Aztán lassacskán azt vettem észre, hogy már nincs bennem ez a régi félelem – feloldódott, elmúlt.

Van esetleg legkedvesebb technikád, amit megosztanál velünk?

Az önbizalom-korrekciót gyakran alkalmazom. A kislányommal sokat gyakoroljuk a két agyfélteke összehangolására szolgáló keresztmozgásokat, ami mindkettőnknek nagyon sokat segít. Most fog menni iskolába, és bízom benne, hogy ezekkel a gyakorlatokkal biztos alapokat fog kapni. Szoktuk még alkalmazni a homlok-tarkó tartást is elalvás előtt pár percig, szól, amikor elég, lélegzünk és megkérem, hogy gondoljon olyan dolgokra, amiket nagyon szeretne. Játékosan be tudtuk építeni ezeket a mindennapokba.

Van-e olyan sikered, megélésed, ami nagyon intenzív, átütő eredményt hozott neked?

Nagyon jó érzés, hogy a tanfolyamon végzett oldásokat követően rendszerint egyértelmű visszajelzéseket kapok, hogy az adott probléma megváltozott, oldódott.

Nagyon emlékezetes pillanat volt, amikor a többiek előtt történő bemutató oldásnál rám került a sor. Ilyenkor az oldást kielemezzük, tudunk kérdezni egymástól, megosztjuk a meglátásainkat, vagyis egy nagyon hasznos tanfolyami elemről van szó, de én nagyon nem szerettem volna “szerepelni” – inkább a megfigyelői helyzetben éreztem komfortosan magam. De persze Zsuzsa helyzetbe hozott, és kimozdított a szemlélődő szerepből. Amilyen felkészületlenül és hirtelen jött a helyzet, olyan nagyon sokat adott nekem. Elsősorban önbizalmat és azt a megélést, hogy meg tudom csinálni szorongás nélkül még úgy is, ha mások figyelnek. Ehhez persze kell az a támogató közeg, és azok a mély emberi kapcsolatok, amik egy-egy találkozáskor megszületnek. Nekem mindig fantasztikus azt is átélni, hogy egy tanulással, gyakorlással teli, sűrű, több napos tréning után – amikor mindig arra számítok, hogy hétfőre ki leszek egészen facsarva – vasárnapra azt kérdezzük egymástól: már vége is van?! Mindenki feltöltve, nagy energiákkal kezdi a hetet.

Kinek és miért ajánlanád a One Brain® tanfolyamot?

Mindenkinek, aki jobb életet szeretne magának, aki pozitív változásokat hívna be az életébe, és aki hatékonyabban szeretné kezelni a mindennapi kihívásokat. Ajánlom azért, hogy megismerd valós önmagad, irányítani tudd a saját életedet, és megérezhesd azt a csodálatos érzést, hogy segíteni tudsz másoknak.
Az utam elején a legmegfelelőbb tanfolyamot és a legjobb oktatót igyekeztem megtalálni. Hetekig kutakodtam és olvasgattam az induló tanfolyami leírásokat, helyszíneket, időpontokat. A legjobb helyen vagyok. Zsuzsa gyakorlatias oktatása, segítőkészsége, türelme számomra sokat jelent, és egy támogató, egymást tiszteletben tartó, egymást segítő közösségre is ráleltem.