Szerepekbe ragadva – amikor a “jó kislány” már nem szolgál tovább

Mindannyian szerepeket játszunk, és ez rendben is van – egy darabig. Szerepeink segítenek eligazodni a világban, kapcsolódni másokhoz, viselkedni a különböző helyzetekben, elnavigálni az életünkben. De mi történik akkor, amikor ezek a szerepek már nem rólunk szólnak, hanem valaki/valami másról, és más már nem levehetőek, mert szinte ránk égtek? Amikor nem mi hordjuk őket, hanem ők határoznak meg minket? Amikor kezd kellemetlenül szűk lenni rajtunk a szerepek szabta kabát?

A pszichológiai szerep egy olyan viselkedésminta, amit tudatosan vagy tudattalanul felveszünk egy adott szituációban vagy társas kapcsolatban. Kialakulhat a családban, az iskolában, a munkahelyen, vagy a közösségi élet bármely színterén. A szerepek nem feltétlenül rosszak – sőt, gyakran túlélési stratégiaként jelennek meg. De ha túl sokáig maradnak velünk, és soha nem vizsgáljuk felül őket, könnyen elválaszthatnak minket a valódi, autentikus, hiteles énünktől és működésünktől.

Szereplőgárda a belső színpadon

Nézzük meg, milyen típusos szerepek jelenhetnek meg az életünkben:

1. A jó kislány/jó kisfiú– mindig megfelel, alkalmazkodó, csendes, udvarias, nem okoz gondot, fennakadást.
2. A megmentő– mások problémáiért is felelősnek érzi magát, segít, támogat, akár a saját kárára is, kimerülésig.
3. Az áldozat– úgy érzi, mindig mások irányítják az életét, mindig a körülmények a felelősek mindenért. Ő csak sodródik.
4. A bohóc– a nehézségeket viccel üti el, nevet és nevettet – így rejtve el a valódi érzéseit.
5. A tökéletes– hibáznia, tévednie tilos, mert az értéktelenségtől való félelem hajtja. A 99% is kevés a számára.
6. A lázadó– folyamatos ellenállásban él, gyakran épp a korábbi szerepek elleni tiltakozásként. Elégedetlen és dühös.

Ezek a szerepek nem véletlenül születnek. A legtöbbször gyerekkori tapasztalatokra, mintákra vezethetők vissza. Egy kisgyermek nagyon gyorsan megtanulja, hogy miért kap szeretetet, figyelmet, elismerést – és milyen viselkedések fosztják meg ezektől az erőforrásoktól. A szerep tehát védelem. Csakhogy felnőttként már gyakran nincs szükség rájuk – mégis működtetjük azokat, mert a szerepeink, reflexeink és reakcióink mélyen belénk ivódtak.

Szerepekbe ragadva – amikor a “jó kislány” már nem szolgál tovább

Mikor érdemes felülvizsgálni a szerepeinket?

A válasz egyszerű: amikor szűknek érezzük őket. Amikor már nem táplálnak, hanem fárasztanak. Amikor egy élethelyzetben nem tudunk hitelesen önmagunk lenni, mert úgy érezzük, egy láthatatlan belső “robotpilóta” irányít.
Egyik ismerősöm, majd később kliensem, Ági, negyvenes évei elején járó kétgyermekes anya, mindig is a “jó kislány” szerepében élt. Alkalmazkodott, mosolygott, segített – még akkor is, ha belül sírni lett volna kedve. Egy idő után aztán szorongás tört rá és változatos testi tüneteket kezdett produkálni. Gyakran émelygett, ízületi fájdalmak gyötörték és végtelenül kimerültnek érezte magát. Egy kineziológiai oldás során kiderült: mélyen rögzült hiedelme, hogy csak akkor szerethető és értékes, ha mindenkinek megfelel. A felismerés után elindult egy folyamat: megtanult nemet mondani, határokat húzni, és az igazi Ági újra helyet kapott az életében.

Szerepcsere kineziológiai támogatással

A kineziológiai izomtesztelés segítségével elérhetővé válik a felszínen rejtett tudatalatti információ, így feltárhatjuk, milyen régi, akár gyermekkori élmény vagy hiedelem tart életben egy-egy szerepet. Az oldások során ezek az energetikai blokkok feloldódnak, és teret nyitnak egy szabadabb, önazonosabb működésnek.
A kineziológiai munka nem “letépi”, vagy “lefeszegeti” rólad a szerepeket – hanem segít abban, hogy te magad dönthesd el, melyiket tartod meg, melyiket alakítod át, és melyiktől búcsúzol el szeretettel.

Szereplistád újraírása

1. Ha van kedved egy gyakorlathoz, fogj egy papírt, és írd le:
2. Milyen szerepekben vagy jelenleg?
3. Melyik hogyan szolgál – és hogyan korlátoz téged?
4. Van-e olyan, amit már túl szorosnak/idejétmúltnak/korlátozónak érzel?
5. Ha letehetnéd, mit nyernél vele?
6. Ha nem teszed le, mit veszíthetsz?

Ez a kis önreflexiós gyakorlat már önmagában hozhat felismeréseket. Ha pedig még mélyebbre ásnál magadban, a kineziológiai oldás segíthet megtalálni a belső kulcsokat az igazi és tartós változáshoz.

Az élet színpadán

A szerepek tehát nem ellenségek – de nem is uralkodhatnak felettünk. Te vagy a főszereplő a saját életed színpadán. Ne félj átírni a forgatókönyvet, ha már nem a te hangodon szól, és már nem a fejlődésedet szolgálja. A kineziológia nem adja meg helyetted a választ, de abban támogat, hogy újra meghallhasd, mit súg a szíved.