Félelem a kimaradásból

Maga a jelenség egyáltalán nem újkeletű probléma. A FOMO egy betűszó, jelentése Fear Of Missing Out. Ha Te is tapasztaltad magadon az érzést, amikor ébredés után szinte még ki sem nyitottad a szemedet, de máris a melletted pihenő telefonodért nyúlsz, megpörgeted a Facebookot vagy az Instagram falad és leellenőrzöd mi történt a nagyvilágban, amíg te éppen aludtál.

Amikor betoppan életünkbe a FOMO, és aggódni kezdünk, hogy a többiek sokkal érdekesebb és izgalmasabb élményeket élnek át, mint mi és nyomasztjuk magunkat azzal, hogy ők milyen jól szórakoznak, miközben mi egy parkban sétálgatunk egyedül, vagy otthon ücsörgünk egy könyv mellett, mert éppen ahhoz volt kedvünk.

Az ember mindig is szeretett a dolgok sűrűjében lenni, akárcsak napjainkban, éppen ezért a jelenség kikerülése szinte lehetetlen. A telefonok, okoseszközök és az online közösségi oldalak világában nehezen tudjuk elképzelni, hogy másképp is alakulhat egy átlagos nap. Talán mondani sem kell, de az ingyenes wifinek, illetve a mobilnetnek köszönhetően az X-generációsok egy része, és az Y-, valamint a Z-generáció legnagyobb része, szinte már csak az internetről tájékozódik. Sosem volt még annyira gyors az információáramlás, mint manapság, és folyamatosan újabb ingerek, élmények érnek minket. Betudhatjuk voltaképpen az internethasználat negatív következményeként is a jelenséget.

Egy olyan szorongásos tudatállapotról van szó, aminek középpontjában az áll, hogy lemaradsz egy izgalmas és érdekes eseményről, ami az adott pillanatban zajlik – valahol máshol.
Pedig arra az örömre is összpontosíthatnánk, amit az egyedüllét és a közösségi felületektől való ideiglenes megválás jelent. Az érzés összefügg az aggodalommal, hogy netán rossz döntést hoztunk arról, hogy hogyan töltsük el az időnket. Fontos tehát kiemelni a döntéshozatal és a megbánás szerepét. Azért is érdemes ezt megtenni, mert a FOMO születésének eredetileg semmi köze nem volt a közösségi oldalakhoz.

Félelem a kimaradásból

Egy fogyasztói viselkedéssel és marketinggel foglalkozó szakember, Dan Herman figyelte meg először még a Facebook megjelenése előtt 1996-ban a jelenséget, majd 2000-ben írt róla egy tanulmányban. A fókuszcsoportos kutatások és mélyinterjúk során sok alany számolt be arról a félelméről, hogy mivel nem képesek élni az összes rendelkezésükre álló választási lehetőséggel, lemaradnak arról az örömről, amit azok kihasználása esetleg nyújtana. Vagyis egy döntést követően inkább arra helyezik a fókusz, amiről lemaradtak, nem pedig arra, amit döntésük eredményeként szereztek.

Herman ezután kezdte el kutatni a FOMO-t, mint társadalmi, kulturális jelenséget, amit szerinte a fejlett országok lakóinak 70 százaléka megtapasztal élete során. Ettől alakul ki az a szorongásos állapot, amiről nem, vagy csak nagyon nehezen tudsz lekattanni.

A FOMO-tól szenvedők kevésbé kompetensnek, kevésbé autonómnak és kevésbé társaságinak érzik magukat, mint azok, akik nem aggódnak amiatt, hogy kihagyják őket valamiből. Mint a legtöbb mentális akadály esetén. A kulcs itt is az aggodalom, a szorongás leküzdése, valamint a szemléletváltás.

Persze, senkitől nem várható el, hogy kütyümentesen éljen, ne használjon közösségi oldalakat és ne olvasson híreket, de ha szeretnénk elkerülni az ezzel kapcsolatos negatív érzéseket vagy gondolatokat, akkor meg kell tanulnunk tudatosan élni az online életet. Ahhoz, hogy újra meg tudd élni a pillanatot, a jelenben kell jelen lenned, szervezz úgy programokat a barátaiddal, hogy közben tudatosan otthon felejted a telefonodat. Csakis rajtad múlik, milyen tartalommal töltöd meg az üres perceket – a felszabaduló idődet bármire fordíthatod, minden pillanatban rejlik esély a személyes fejlődésre.