Teremtsd meg saját értékeid

Minden emberben ott rejtőzik a vágy, hogy életét kiteljesítse, megélje, értelemmel és céllal kösse össze. Ha ez nem sikerül, akkor frusztrált lesz, gyakran szenvedélybeteggé válik, ami a sikertelen keresés biztos jeleként tekinthető. Mindannyian mélyen vágyunk arra, hogy létünknek – amelyet napról napra megélünk – olyan értelmet adjunk, amely valamilyen célt szolgál. De csak viszonylag keveseknek sikerül a napi munkát egy magasabb értelemmel és céllal összekapcsolni. Az ilyen érzéki örömökre korlátozott megélések, melyeket általában mindannyian hajszolunk, csaknem mindig csupán valamilyen felszínes kielégülésről szólnak. Ennek ellenére az értelem és érzelem közötti szemantikai kapcsolat tagadhatatlan. A Káma szútra a szerelem indiai tankönyve is felfedi, hogy érzékszerveinket nem arra használjuk, hogy valamilyen csábítás „érzékétől függő” fogyasztóivá fokozzuk le magunkat, hanem látásunkat, tapintásunkat, érzékelésünket, ízlelésünket, szaglásunkat egy magasabb rendű folyamat részeként fogjuk fel. Érzékszervi reakcióink belső minőségről tudósítanak bennünket.

Amennyiben felismerjük, hogy az édességre vágyva megfelelő szellemi irányultság birtokában ráérezhetünk az élet édességére, hogy alkoholfogyasztással kapcsolatos szükségleteink szellemi szinten egy egészen másfajta szükségnek felelnek meg, akkor azt is átlátjuk, hogy gyengédség iránti igényünk a másokkal és önmagunkkal való gyengédebb és finomabb bánásmódra ösztönöz bennünket. Életünkben azért kevés az érzelem, mert hiányzik a külső történések és belső értékek közötti visszacsatolás.

Amennyiben külső és belső értékeink összefüggését sikerült megteremtenünk, akkor a külső világ a belső világunk projekciójává válik. A különbség tehát egy értelemmel teljes és egy értelmetlen élet között nem abban rejlik, amit megélünk. A különbség belső irányultságunkban van. Az, hogy érzéki vágyainktól és igényeink foglyaként hajszoljuk e keresztül magunkat az életen vagy pedig vesszük a fáradtságot, hogy a megfelelő irányultságunk révén finoman összehangoljuk bensőnkkel mindazt, ami odakint történik, s így nyugalmi állapotban és harmóniában élünk önmagunkkal, mindez rajtunk múlik.

A testünk is egyfajta navigációs eszköz. A helyes beállítás segítségével mindig fogjuk majd azokat a hullámokat, amelyek megfelelnek a mi belső beállítottságunknak. Amennyiben a szellemi beállítottságunkat összhangba tudjuk hozni életünk történéseivel, mindig el tudjuk kapni azokat az áramlatokat, amelyek mind belül, mind kívül megajándékoznak az értelem és a cél elérésével.

Lelkünk nyugalma azt jelenti, életünk mentes lesz a szenvedélyektől és a mellőzés okozta szorongásoktól, s így megélhetjük azt, hogy folyamatosan lehetőségünk adódik a benső forrásunkhoz való visszatérésre.

Minden fixáció akadályoz az értelem megtalálásában. Ezek a gátoló tényezők lehetnek

konkrét tevékenységek vagy magatartásmódok
egyértelműen meghatározott időpontok az életünkben
konkrét lakóhelyek v helyszínek
konkrét dolgok, eszközök, segédeszközök

Ha nem tudjuk milyen akadályozó tényezőink vannak, kérdezzük meg magunktól bátran ki vagy mi vált ki létével vagy hiányával konkrét emóciókat bennünk? Képlékennyé kell tennünk az érzelmi kapcsolódásainkat.

Mivel a külvilág belső életünk tükre, a dogokat tartósan csak saját magunkban, belül tudjuk megváltoztatni. Ha arra használjuk az életünket, hogy értelmet adjunk ennek az összefüggésnek, életünk értelmesnek fog bizonyulni. Felismerjük létezésünk vezérfonalát és erre aztán a felismerések és bölcsességek gyöngysora sorra felfűzhető.

Mindenkinek joga van olyannak lenni, amilyen, kedvelni vagy elutasítani minket, vagy bármi mást, amit akar, csak ha már nem hozunk létre többé ellenséges töltéseket és blokádokat, akkor tud mindez szabadon és célra orientált értelemmel telve átfolyni rajtunk. A kellemetlenség nem tép szét a kellemes dolog nem alakul át függőséggé és válunk ezáltal szabadabbá, önmaguk börtönéből. Egy ilyen állapotban aztán fel tudjuk ismerni, hogy mindenek, ami az életünkben történik, értelme van.