A One Brain módszer nem egy suhintás a varázspálcával.
Sokkal inkább egy többlépéses folyamat, melynek során fokozatosan tárja fel magát az “ügy”, ami a hozzá kapcsolódó érzelmi stressz miatt tartja fogva a hozzánk fordulót.

Rejtőzködő “ügyeink”

Az “ügy” megtalálása sokszor kifejezetten nehéz. Rengeteg érzelem, sérelem, hárítás, tagadás, szégyen rakódik rá – ebben kell mélyre ásnunk, és eljutnunk a kliens problémájának gyökeréig. Sokszor ő magára sem igazán számíthatunk ebben, hisz vagy tele van panasszal, árad belőle a szó, csapong a témák között, kerüli a lényeget, vagy épp ellenkezőleg: igyekszik a témát lehasítani magáról, önvédelembe vonul, terel, halkan sírdogál, sóhajtozik, vagy alig tudunk belőle érdemi információt kihúzni.

A koncentrált, értő figyelem ezért elengedhetetlen.
S pár tengernyi stresszt okozó “ügy” van, alapvető szerkezetük alapján van néhány jellegzetes, amit jó, ha első körben fel tudunk ismerni.

Tipikus ügyfajták

Félelem, megszokás, önbizalomhiány. Gyakori a cél elérésével kapcsolatos bizonytalanság: mi lesz, ha nem sikerül, nem merem meglépni, nincsenek meg a képességeim, készségeim, nem vagyok elég jó, nem merem megmutatni magam és a magam útját járni. Kilépni a megszokottból, új utakat felfedezni. Így görgetjük magunk előtt évekig, évtizedekig az elköteleződést, a virágkötő tanfolyamot, a búvárkodást vagy a külföldi munkavállalást.

Variációk elvárásokra

1. Elvárások – magunk felé. Az elvárásokkal persze nincs baj, kivéve, ha teljesíthetetlenek, irreálisak és a valóságot szem elől tévesztették. Ne felejtsük el, hogy a komfortzóna határán kívül, és a veszélyzónán innen van az az inspiráló és kreatív tér, ahol fejlődni tudunk, mert nem nyomaszt se az unalom, se a stressz. Bizonyos élethelyzetek azért “zápulnak meg”, mert egyszerre szeretnénk mondjuk top anyukák, remek munkavállalók és konyhatündérek, vagy térdrogyasztó macsók és érzékeny empaták lenni.
2. Elvárások – mások felé. Sokszor mi vagyunk teljesíthetetlen elvárásokkal mások felé: mondjuk a gyerektől azt várjuk el, hogy körtefa legyen, miközben észre sem vesszük, hogy gyönyörű almákat terem.
3. Mások elvárásai felénk. Íme a téma harmadik variációja, amikor – akár bevalljuk, akár nem – de nem tudunk vagy nem akarunk megfelelni mások felénk támasztott elvárásainak. Nemet mondani sokszor nem egyszerű, de tanulható. A határok kijelölése rengeteg stressztől szabadíthat meg minket.

Érzelmi túltöltöttség – a One Brain Viselkedési Barométere segítségével nem lesz nehéz dolgunk beazonosítani a klienset béklyóban tartó alapérzelmet, ami leggyakrabban a félelem, a harag, és a tehetetlenség. Ha az érzelem megvan, nincs más dolgunk, mint a vágyott állapot felé apró lépéseket tenni – a félelemre a biztonságérzet fizikai vagy szellemi növelése, a dühre a tárgy megtalálása, a tehetetlenségre a lehetőségek óvatos megközelítése lesz a célravezető megoldás.

Jellegzetes szerkezetek. Ha jól fülelünk, a kliens beszédéből “kihallhajtuk” az “ügyet”, ami neki gondot okoz. ( “Ők mindig….és mikor így tesznek, az azt válta ki bennem, hogy…”, vagy “Sosem leszek képes kontrollálni magam, amikor ők…” vagy “Ha képes lennék…”) Sok gyakorlással és megfelelő fókusszal egyre egyszerűbb felismerni ezeket az “szerkezet funkciós jegyeket”.

A feltárás csapdái
A feltárás folyamán számos – a kliens vagy saját magunk által állított – csapdába sétálhatunk bele, érdemes ezért előre felkészülni rájuk:

1. Általánosságok. Ha a kliens túl általános fogalmaz, túl sok kitérővel beszél, tele van sztorival, a rengeteg mellékvágány miatt fókuszálatlan lesz a folyamat. A feltárásnak ezért a konkrétumok felé kell terelődnie célzott kérdésekkel (Mit? Mikor? Hogyan? Kivel? Miért?) Ha szorong, az nekünk nem elégséges információ – ki kell derítenünk, milyen helyzetben, milyen gyakran, milyen életterülethez kötődően. S ezen túl: mikor érezte ezt először, mire erősödik és mire múlik a torokszorító érzés.

2. Mindig a többiek. Sokszor előfordul, hogy ügyfeleink más emberekről, vagy tőlük független külső körülményekről kezdenek el hosszasan és részletesen beszélni. Ilyenkor finoman de határozottan vissza kell őket vezetni saját magukhoz (Te mint gondolsz/érzel/teszel, amikor…?) Fontos, hogy megérezzék: nem a többiek vagy a történések a fontosak, hanem az azokkal szembeni érzelmi viszonyulásuk és szubjektív megéléseik.

3. Erőltetett pozitivitás. Főleg kezdő kineziológus szakembereknél fordul elő, hogy az ügyfelet pozitív állásfoglalásra  ösztönzik: mondja ki mit szeretne, mire van szüksége, mitől érezné magát jobban. Erre nincs szükség ilyen explicit módon. A problémát a kétségbeesett, dühös vagy tehetetlen kifakadások is szépen körvonalazzák.

4. Elhúzódó feltárás. Az természetes, hogy a feltárás során újabb és újabb rétegei kerülnek elő a problémának. Fontos, hogy célirányosan és céltudatosan haladjunk, folyamatos izomteszteléssel, és ha az izomtól engedélyt kapunk, kezdhetjük is az oldást. Látjuk majd, hogy az “ügy” lépésről lépésre bontakozik ki a folyamat során.

A közlés nehézségei

Ha megvan végre az “ügy”, egy sebészorvos kíméletlenségével és pontosságával kell eljárnunk. Ha nem így teszünk, kliensünk azt érezheti, hogy félreértették, vagy rá akarnak kényszeríteni valamit, amihezl nincs kapcsolódása. A kommunikációnak fontos szerepe van abban, hogy amit mondunk, ne ütközzön ösztönös önvédelembe, zsigeri ellenállásába. Íme néhány remek eszköz annak kimondatására, ami az ügyfél szívét valóban nyomja:

– visszakérdezés (Jól értem, hogy azt mondod….? Igaznak érzed, ha úgy foglalom össze az elhangzottakat, hogy…?)
– alternatívák felvázolása (Gondoltál esetleg arra, hogy…? Mi lenne akkor, ha…? Eljátszottál már azzal a gondolattal, hogy…?)
sűrítés (Elmondanád egy mondatban, hogy…?, Mi az a szó, ami először eszedbe jut…?)

Ha jól dolgoztunk – megvan az ügy és a megfogalmazása is találó – a jelzőizom engedni fog, hisz itt van a stressz, amit kerestünk.

One Brain I. tanfolyam

Kineziológia (One Brain) gyakorló nap

Stresszoldó, személyiségfejlesztő gyakorlatok és technikák

Bach-virágesszencia tanfolyam