Ez egy varázslatos módszer, ha lehetne, felírnám mindenkinek – interjú Kiss-Marossy Beával

Beával egy mozgalmas hétköznap végére sikerült az interjút egyeztetnünk, úgyhogy mire mindketten hazaverekedtük magunkat, megetettük a családot és szusszanásnyira le tudtunk ülni beszélhetni, engem már nagyon feszített a kérdés, hogy tanítványomként hogy van most, mik a tervei és mit üzenne azoknak, akik fontolgatják, hogy belevágnak a kineziológia tanulásába.

Beáról érdemes tudni, hogy logisztikai kontrollerként dolgozik, vagyis a segítő és spirituális szereptől, témáktól igen eltérő konkrét, egzakt “terepen”, számok társaságában. S bár mindig is nyitott és fogékony volt a gondolatkörre, sőt élete során többször is találkozott a kineziológiával, sokáig nem keltette fel az érdeklődését. Volt egy olyan élménye, hogy kolléganője bejelentette, elköszön a cégtől, mert kineziológiával szeretne foglalkozni. Vagy egy coaching folyamat során is találkozott kineziológiai eszközöket használó segítővel, de ekkor sem érezte a hívást. Pár évvel ezelőtt aztán megfogalmazódott benne, hogy szeretne valamit tanulni, de az akkori képzési kínálatban nem talált olyat, ami megfogta. Tavaly decemberben végül családállításon vett részt, ahol szintén szóba jött a kineziológia: a vezető javasolta a részvevőknek “utógondozásként” az oldást.

Akkor éreztem teljes bizonyossággal, hogy megvagyok, nekem erre van szükségem. Nem tudom megmondani, mi az oka, de én ezt nagyon szeretném – mondta, amikor a kezdetekről érdeklődtem.

Párja támogatása és bátorítása mellett indult el az úton januárban. Nézegette az oktatásokat és oktatókat, kényelmi okokból főleg a Jászberény-Szolnok vonalon. Bea végül a honlapom és youtube-os videók segítségével talált rá budapesti tanfolyamaimra.

Belevágtam a kezdő tanfolyamba, jelenleg pedig már a 6. szinten vagyok túl. Az egyes és a kettes szint két hétvégét vett igénybe, és minden további modul 4 napig tartott. A harmadik modul után lehet elmenni vizsgázni annak, akinek van egészségügyi és természetgyógyászati alapvégzettsége. Nekem egyik sincs. Egyszerűen szerelmese lettem a módszernek és nem tudom abbahagyni. A 6. szint újabb világokat nyitott ki előttem, ezért én úgy látom, mindenkinek érdemes legalább eddig eljuti. A hármas szint utáni vizsga hiába ad bizonyítványt, ott még nincs elég tapasztalat, tudás és eszköz a kezünkben.

Beának nem célja pályát módosítani, és teljes állású segítőként dolgozni, de nagyon jó tapasztalatai vannak családtagokkal, barátokkal.

Barátnőmön gyakorolva megrendítő visszajelzést volt, hogy sikerült egy nagy családi konfliktushoz kapcsolódó stresszt egyetlen oldással teljesen és tartósan megszüntetnünk. Másnap felhívott, hogy annyira megkönnyebbült, és annyira jól érzi magát, hogy mindenkinek el fogja mondani, mennyire jó ez a módszer. Hatalmas lendületet adott ez nekem, az eredményen magam is meglepődtem.

Bea tervei között most az szerepel, hogy megszerzi az egészségügyi és természetgyógyász alapokat, és megvárja, hogy merre sodorja az élet. Mindig csodáltam benne ezt a nyitottságot, könnyűséget és ősbizalmat az élet áramlásában. Maga miatt indult el, nem feszeng a folytatástól, úgy gondolja, az élet támogatja az útján.

Kérdeztem arról is, tartott-e az izomteszteléstől, mert sokaknak ez a “mumusa”: félnek, hogy ügyetlenek lesznek, nem fogják érezni azt, amit érezniük “kellene”.

Az elején természetesen mindenki nagyon bizonytalan és nagyon izgul. A tanfolyamokon egymással gyakorolunk és ahogy haladunk előre, legkésőbb a 4. modulra elmúlik a görcsölés, és fel sem merül már, jól csinálom-e, jó jelzést kaptam-e.

Bea örül annak, hogy rengeteg eszközt saját problémáinak korrekciójára is tud használni. Az egyik kedvence az önbizalom fejlesztésére szolgáló rövid korrekció.

Ezt sűrűn használom. De szeretem még a kommunikációt és tanulást segítő korrekciókat, amiknek segítségével a jobb és a bal agyfélteke működése hangolható össze – ez iskoláskorú gyerekeknek igen hasznos tud lenni.

S ha már a gyerekeknél tartunk, egy szokatlan kérdést szegeztem Beának: meg tudná-e fogalmazni a kineziológia lényegét nagyon egyszerűen, mondjuk egy ötéves kisgyerek szintjén?

Ez egy varázslatos módszer, amely segít abban, hogy a fájó emlékeket szebbé varázsoljuk, a rossz kedvünknek megtaláljuk az okát; ami segít elérni a céljainkat, és megismerni saját magunkat. Képzeld el, ha mindenki ismerné magát, sokkal könnyebben tudnánk kommunikálni és viszonyulni a másik emberhez. Vagy képzeld el, hogy mindent energia vesz körül, és a testünkben is energiák áramlanak, de ez az energiaáramlás sokszor külső okok miatt megakad. Ezeket a megakadásokat a kineziológia szépen ki tudja simítani, a lelki gubancokat meg tudja oldani.

Arról is faggattam, hogyan élte meg a tanfolyamot, mit vitt magával haza az egyes modulok után.

Minden szint elvégzése után azt éreztem, hogy mindig kaptam valamit: főleg felismeréseket a saját és a mások működésével kapcsolatban. Én például régebben sokat izgultam az új helyzetek előtt, de ma már egyre inkább békés, izgalom nélküli, bizalommal teli módon tudok az új kihívásokhoz viszonyulni. A 6. szint után éreztem meg igazán, hogy ez egy csodálatos és gyönyörűen összetett rendszer, ami sokkal több annál, amit a tanfolyami leírásokban elolvasunk. Ezt egyszerűen át kell élni.

Végezetül megkértem, foglalja össze, kinek ajánlaná a kineziológia tanulását és van-e a tanfolyamon túlmutató nem várt hozadéka ennek az útnak?

Mindenkinek jó szívvel ajánlom, ha lehetne, felírnám mindenkinek kötelező jelleggel, vagy középiskolában oktatnám. Azoknak különösen, akik megrekedtek, akik szeretnének elindulni, de nem tudják, merre vezet az útjuk, akik mélyebb önismeretre szeretnének szert tenni, vagy akik segítő tevékenységgel foglalkoznak. A tanfolyamok alatt kapunk és adunk is oldást, tehát minden szinten legalább egy terhünktől meg tudunk szabadulni. Óriási segítség ez. A végzetteknek pedig hatalmas támogató csoportjuk van – ösztönözzük, támogatjuk egymást, tartjuk a kapcsolatot, ráírunk egymásra, találkozunk. Egy közösség részévé válsz, miközben a saját és mások életét is jobbá tudod tenni.